Székely Gyors 2009

2009-ben is elindult 4 napos útjára a székely gyors! Idén én is rajta voltam, ezért azok számára akik nem lehettek rajta itt és most leírom a 4 nap pontos programját, hogy kedvet kapjatok, és jövőre menjetek el!

1. nap:

Péntek reggel, Keleti pályaudvar, 6:00. Gyülekeznek az emberek, mindenkinek odaadják a beszállókártyáját, elkezdődik az ismerkedés, a kupé, vagon, vonattársakkal. 6:48 a tervezett indulás, ezelőtt 15 perccel megérkezik a 017-es NoHab, szépen lemosva, csillogtatja magán a vörös festéket a felkelő napon. Sajnos éjjel dolgoznia kellett mert áramkimaradás volt a ferencvárosi pályaudvaron. Emiatt a 13 kocsis szerelvényre és a NoHabra rájár az 1157 Szili. Nagyjából 7:20-kor, miután mindenki elfoglalta a helyét indultunk a Keletiből. Első állomásunk Szolnok, itt is vannak felszállók, következik Püspökladány, a vonat megtelik, indulhatunk a határ, Biharpüspöki felé! Mivel itt már nincs felsővezeték a Szili lekapcsol és a NoHab egészen a határig egyedül húzza a gigantikus szerelvényt. A határon meglepően keveset állunk, csak azt kellett megvárni amíg a román remekmű, a Sulzer becenevű dízelmozdony rájár a vonatunkra. Kolozsvárig húz a Sulzer, onnantól a másik fantasztikus román mozdony, a Csaurusz fogatolja elő a NoHabot. Egyre szebb a táj, egyre nagyobb az emlekedő, egyre jobban esik az eső, de ez senkit nem akadályoz meg abban, hogy a gyönyörű ívekben gyönyörű fotókat készítsen a vonatról! Megérkezünk Hargita megyébe, már sötétedik, innentől inkább beszélgetéssel múlatják az időt a korán kelt utasok. Mire a Csíkvidékre érünk már teljesen sötét van, de ez nem akadályozta meg a falukat abban hogy a megállóba rendeljék a rezesbandát! Az mi szállásunk Csíkdánfalván volt, de ezen kívül még négy faluban volt elszállásolva a 850(!) ember. Az este igazi székely vacsora a vendéglátóknál.

2. nap:

Reggel 8 óra körül érkezett a székely gyors. Mindenki kint volt a megállóban az érkezésre, rendben felszálltunk, indulhatott a menet Csíkszeredára. Az állomásra érkezés után elindult a tömeg a város utcáin Csíksomlyóra. Minden utcából csatlakoztak zarándokok, minden sarkon a román rendőrök vigyázó szemeit láthattuk.. A könnyed 3 km-es séta és kisebb hegymászás után megérkeztünk a búcsú helyszínére, ahol hihetetlen látvány fogadott: nagyjából 150ezer ember terítette be a dombot, amihez foghatót soha nem láttunk még. Mindenhol magyar, árpádsávos, kanadai, ausztrál és még sok féle zászlók hullámzását lehetett látni. Elkezdődött az összegyűlt tömeg felsorolása, persze csak számokban, a székely gyorssal érkezett 850 ember meglepően sok volt a többihez képest. A mise kisebb eső, zápor keretében zajlott le. Miután befejeződött elkezdett zuhogni, mi ezt egy jó meleg kávézóból a Duna TV élő közvetítésén keresztül láttuk. Úgy döntöttünk elindulunk az állomásra. Nagyjából két óra volt még az indulásig, úgyhogy az állomáson ettünk egy kis fornettit, majd vártunk hogy kinyissák a vonat ajtajait, hogy felszállhassunk. Összefutottunk a kupétársakkal, beültünk a helyünkre és beszélgetéssel, szárítkozással múlattuk az időt. A vonat pontosan indult, a menetidő Csíkdánfalváig körülbelül egy óra. Érkezés után ismét átvágtuk magunkat a sáron és jól megvacsoráztunk.

3. nap:

Az vonat érkezési ideje 7 óra, kb 20 percet késik, de legalább mindenki eléri. Uticél Csíkmadéfalva, ahol újabb Csauruszt kapunk vonatunk elejére, és már mehetünk is tovább. Haladunk a többezres hegyek irányába, a táj egyre gyönyörűbb, az emelkedő egyre nagyobb. A 13 kocsi majdnem mindig kanyarban van, nem találunk olyan képet utólag, ahol nem. Áthaladunk a karakói-völgyhídon ahonnan a kilátás egyszerűen lenyűgöző, megérkezünk a lóvészi-alagúthoz ami útvonalunk magassági csúcspontja, kicsit több mint 1000 méter. Innentől lejt a pálya, a vonalon hidak hidakat követnek, a sínek mentén mindenhol integető magyarok. Mi persze mindenhol integetünk, valahol kötelességnek érezzük. Haladunk Gyimesbükk felé, egyre több a magyar rendszámos autó, egyre több a rendőr, a románok itt sem bíztak semmit a véletlenre. Megérkezünk a gigantikus, több mint 100 méter hosszú gyimesbükki fogadóépülethez. Itt mindenkinek le kell szállni, elindulunk a 30-as számú legkeletibb MÁV őrház felé. A tömeg itt is 10ezres nagyságrendű. A séta után mindenki keresi a talpalatnyi füves területet ahol nyugodtan várhatja a NoHab jöttét. Nekünk sikerül a Rákóczi-vár tövében ülőhelyet találni. A várból a kilátás fantasztikus, látszik egész Gyimesbükk, a gyimesi hegyek, a sínpár kígyózása a völgyben. Elhangzik a Székely, és a Magyar Himnusz, érkezik a Címeres magyar mozdony, a 017-es NoHab. A látvány lenyűgöző ahogy a mozdony begördül az őrház elé. A tavalyihoz hasonló fotók elkészítése a várból pofonegyszerű,a kicsit merészebbek a sínen távolabb sétálva már izgalmasabb képeket is tudtak készíteni. A mozdony a tömeget félresöpörve indul vissza az állomásra. A utasokat felszólítják hogy siessenek a vonathoz mert nem vár. Mindenki megérkezik, indulhatunk. A táj visszafelé már ismerős, a kimaradt fotók elkészítése után marad az alvás, evés, beszélgetés. Az alagutat, a völgyhidat elhagyva haladunk lefelé, vissza Csíkmadéfalvára. A második Csaurusz lejár, indulhatunk a szálláshelyekre. Ismét finom vacsora, a vendéglátók az utolsó estére való tekintettel kitettek magukért.

4. nap:

Az utolsó nap programja egyszerűnek indult, 13 óra vonatozás hazafelé. A vonat  a megállóból 8 óra körül indult. Megkeztük a több mint 700 km-es utat a Keleti felé. A táj nagyjából ismerős, de gyönyörű. Hosszú órák és hosszú ereszkedők után, haladunk Kolozsvár felé. Útvonalunk Gyergyószentmiklós, Déda, Dés. Kolozsváron van időnk elmutogatni a fornettisnek hogy mit kérünk, mivel mozdonycsere van, a Csaurusz lekapcsol, visszakapjuk a határig segítkező Sulzert. A jelző zöld, indulhatunk tovább Nagyvárad felé. Itt keveset állunk, csak a keresztezések miatt. A határ előtt felszállnak a román határőrök, átnézik az okmányainkat, ez hosszabb idő. A határon rögtön összefutunk egy Csörgős gyorsvonattal, rég nem láttunk ilyet. A határon jó hallani a Mávos hangosbeszélő dallamát, és a magyar nyelvű tájékoztatást... A Sulzer lejár, innentől a NoHab bírkózik a vonattal. Nem sokat állunk, mehetünk tovább. Az alföldi egyenes út senkit nem hoz lázba, mindenki ismeri. Az első hazai megállónk Püspükladány. Megvárjuk amíg a környéken lakók leszállnak és megyünk tovább. Következő Szolnok, a menetrend ugyanaz, integetünk a leszállóknak: "Jövőre, ugyanekkor, ugyanitt!" Innentől az egyetlen érdekes látvány a dolgozó NoHab nagy dízelfüstje. A Keleti előtt már nem állunk meg, elkezdünk csomagolni, felébresztjük az alvókat. Utolsó email cím cserélések is megvoltak, megérkezünk a Keletibe. A kb 700 ember elözönli a pályaudvart, mindenki próbál utolsó fotókat csinálni a már pihengető NoHabról. Ha ez is megvolt, elbúcsúzunk a pár napos barátainktól és indulhatunk haza!

A négy nap alatt feledhetetlen élményeket és sok új barátot szereztünk! Csakis ajánlani tudom mindenkinek a Székely Gyorsot, mert egyszerűbb mint az autó, gyorsabb mint a busz, és egy fantasztikus élmény azt látni hogy egy ekkora vonatot is meg lehet tölteni Csíksomlyóra igyekvő zarándokokkal, és Gyimesbükkre vágyó vasútbarátokkal! Én remélem megyek jövőre is!

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

2009.06.20. 15:34 Zsolt Berky Nagyon jó beszámoló!